A jóga célja
A jógagyakorlók számára mindenkor nagy jelentőséget jelent, hogy megértsék a jóga jelentésének mélységét.
Az ősi időkben, amikor a nagy szentek és jógik írták könyveiket, a végcélt ők már rögtön a tanításaik elején kijelőlték, majd ezt követte az, hogy meghatározták az elme elcsendesítésének módszereit. Hozzávetőleg kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Patanjali megírta a Jóga szútrákat, amely négy részben 196 szútrát vagy aforizmát tartalmaz.
A “megműveletlen elme a beidegződött viselkedési szokások miatt hullámzik, ezért Patanjali módszerként azt javasolta, összpontosítsunk Isten egyetemes szellemére, a légzésre, avagy bármi számunkra kedvezőre. A jóga e módszereit követve a gyakorló mintegy “megműveli” az elméjét, s ezzel a kifinomított elmével helyesen elemez, képes helyesen következtetni, vagy - nem kapcsolódva a külvilág tárgyaihoz - képes se nem elemezni, se nem következtetni, csupán csendben nyugodni. Amikor a kifinomult agy elcsendesül, megjelenik az üdvös boldogság állapota, és ebben az üdvös boldogságban a gyakorló megtapasztalja a létezés magját.
Több mint két évezreddel ezelőtt Patanjali felismerte az agy jelentőségét, és annak elülső részét elemző agyként, hátulsó részét következtető agyként, az alsó részét az üdvös boldogság székhelyeként (ami egyébként megegyezik a modern orvostudomány felfedezésével, miszerint az agy alapjánál található hypothalamus az öröm és a fájdalom központja) és végül az agy felső, kreatív részét a teremtő tudatosság székhelyeként, a létezés, az ego és az önérzet forrásaként, az egyéniség központjaként írta le.
A jóga az egyéni én egyesülése az univerzális énnel.
A jóga nem más, mint az elme lecsendesítése. csitta-vritti-niródha
A vritti “mozgást” jelent. A niródha jelentése “megfékezést”, a csitta pedig a “tudat”. Így a csitta-vritti-niródha a tudat mozgásának a megfékezése, nem pedig magának a tudatnak a megfékezése. Amíg nem állítod meg a mozgást, hogyan érthetnéd meg a por vagy a nyersanyag természetét és azt, hogy ezek miként idézik elő a különféle formákat? Az okhoz kell elérned. Miként a por az oka az anyag formáinak, és a nyersarany az oka a különféle aranytárgyaknak, úgy a csitta, a tudat az oka a csitta.vrittinek, a tudat mozgásainak.
B.K.S Iyengar: A jóga fája
Senki nem ismeri az időtlen, őseredeti abszolút Egyet, sem azt, hogy a világ mikor keletkezett. Isten és a természet már az ember megjelenése előtt is létezett. Az ember azonban, ahogy fejlődésnek indult, belefogott önnön művelésébe, és elkezdte kibontakoztatni a magában rejlő lehetőségeket. Ezáltal jelent meg a civilizáció. Szavak jöttek létre így, megszülettek az Istenről (Purusa) és a természetről (prakriti), a vallásról (dharma) és a jógáról alkotott fogalmak.
Amikor az ember belekerült a világi örömök hálójába, arra eszmélt, hogy elkülönítettségben él Istentől és a természettől. Öröm és fájdalom, jó és rossz, szeretet és gyűlölet, állandó és átmeneti szélsőségeinek áldozatává lett.
Az ember megtanult különbséget tenni jó és rossz, erény és gyarlóság között, megkülönböztetve az erkölcsöst az erkölcstelentől. Ezután a helyes cselekvésnek (dharma), vagyis a kötelesség tudományának átfogó fogalma alakult ki. Dr. Sz. Rádhakrisnan írja azt, hogy “a dharma az, ami támogatja, fenntartja, táplálja” és vezeti az emberiséget, hogy a magasabb rendű életet éljen, származásra, kasztra, osztályra vagy hitre való tekintet nélkül.
Az ember testét egészségben, jó erőben és tisztán kell tartania ahhoz, hogy magasabb rendű életet tudjon élni, és megtapasztalhassa az önmagában rejlő istenséget. A jóga módszeresen tanítja az embert arra, hogy keresse az önmagában rejlő istenit, alapossággal és hatékonyan. A gyakorló a külső testtől a benne rejlő Önvalóig fokozatosan tárja fel önmagát. A testtől az idegek felé, az idegektől pedig az érzékek felé halad. Az érzékektől belép az elmébe, amely ellenőrzi az érzelmeket. Az elmétől az értelemig hatol, az értelemtől útja az akarathoz, majd onnan a tudatossághoz vezet. Az utolsó szakaszban a gyakorló a tudatosságtól eljut az Önvalójához, önnön igaz lényéhez. A jóga ezáltal a tudatosságból a tudáshoz, a sötétségből a fényre, a halálból pedig a halhatatlanságba vezeti a gyakorlót.
A jóga az egyéni Önvaló és az Egyetemes Önvaló egyesítése.
A “jóga” szó a szanszkrit judzs gyökből származik, mely azt jelenti, összekötni, összekapcsolni, összefűzni, igába fogni, a figyelmet irányítani és öszpontosítani a meditációban való használat érdekében. A jóga olyan művészet, amely a zavaros és szétszort elmét szilárd és megfontolt állapotba hozza. A jóga az emberi lélek és az Istenség bensőséges kapcsolata.
A jóga hagyományosan nyolc aspektusra osztható:
- Yama - erkölcsi parancsolatok
- Niyama - erkölcsi javaslatok, az önmegtisztítás szabályai
- Asana - megfelelő testhelyzetek, a test egészségének megtartására, erőnléttel és a test meghóditásával foglalkozik
- Pranayama - légzés szabályozása
- Pratyahara - az érzékek lecsillapítása
- Dharana - öszpontosítás/tökéletes figyelem
- Dhyana - meditáció/elmélyülés
- Samadhi - a jóga betetőződése, az üdvösség és az egyetemes szellemmel való egyesültség állapota
A hatha jóga, a ha szó napot jelent - a tested napját, amely a lelked-, a tha pedig holdat, amely nem más, mint a tudatod. A nap energiája sohasem halványul el, míg a hold minden hónapban elfogy majd újra megtelik. Éppígy nem halványul el soha a mindannyiunkban bennünk rejlő nap, a lélek, míg az elme vagy tudat, amely az energiát a lélektől kapja, állandó hullámzásban, kedélyállapot-változásban van, fel-le, akár a hold fázisai. Ahogy a higany kézzel megragadhatatlan, ugyanígy az elme sem egykönnyen rögzíthető. Amikor a tudat és a test egységbe kerül, a tudat hullámzásai lecsökkennek, s mikor a tudat energiaáramlása lecsendesedik, maga a tudat is csendessé válik, és a lélek átjárja az egész testet.
B.K.S Iyengar: A jóga fája
A jóga olyan fény, amely ha egyszer kigyúl, sosem halványul el. Minél többet gyakoroljuk, annál ragyogóbb lesz.
